„Csak forog körbe-körbe, mint egy tornádó, és közben teli torokból Scott nevét üvölti, bánatában üvölt, üvölt, mert elveszítette Scottot, dühében üvölt; üvölt, mert azt akarja, hogy Scott megmagyarázza neki, hogy miért hagyta el, azért üvölt, hogy Scott visszatérjen hozzá, hogy végre visszatérjen hozzá. Sebaj, minden ugyanaz, pedig nélküle semmi sem ugyanaz, utálja Scottot, és hiányzik neki, egy lyuk van a testében, és a Yellowknife felől fújó jeges északi szél keresztülsüvít rajta, a világ teljesen üres, nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.”

„De aztán a következő borongós napon olyan iszonyatos erővel hasított a lelkébe Scott hiánya, hogy nem érzett mást, csak ürességet, többé nem érezte magát nőnek, mintha egy halott fa lett volna, amelynek ágai között keresztül fúj a metsző novemberi szél. Liseyt most is ez az érzés gyötörte, Scott nevét akarta kiáltani, haza akarta hívni őt, majd' megszakadt a szíve, ahogy belegondolt, milyen évek várnak rá, és azon tűnődött, mire jó a szerelem, ha ez a vége, ha csak tíz másodpercig is így érez az ember.”

„A kör bezárul, a kerék forog, ez minden.”

„A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre.”

„Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül.”

„Ne zárd be a kört. Hagyd nyitva. Descartes bezárja a kört. Pascal nyitva hagyja. Rousseau győzelme az enciklopédisták felett az, hogy nyitva hagyta az ő körét, amikor azok bezárták a sajátjukat.”

„Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt?”

„Az Isten nevében állj meg egy pillanatra, fejezd be munkád, nézz körül.”

„Amikor a kétkedő »miért?«-re a hiszékeny »azért!«-tel válaszol, vége a vitának.”

„Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.”