„Embernek akkor nevezhetjük magunkat, ha felismerjük ezeket a hiányosságainkat, és meglátjuk másban is. Meglátjuk, és nem eltiporjuk, megalázzuk, megszégyenítjük embertársainkat – hanem felemeljük, ha már elesett és le is poroljuk a kabátját. E tulajdonság nélkül nem hogy embernek nem nevezhetjük magunkat, de az állatok sorába sem férünk be. Vagy tévednék? Szóljanak, ha láttak már kutyát, melynek törött lábán vagy éppen hiányzó fülén hahotázott éppen egy fajtársa…”

„Ha csontot löksz a kutyának, még nem vagy jótékony. Akkor vagy jótékony, ha megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is éppoly éhes vagy, mint a kutya.”

„Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.”

„…a kutya is tanul abból, ha megverik, csak az ember nem.”

„Bölcsességnek nevezhetjük azt, ha valaki komolyan az embereknek járó kötelességeknek szenteli magát, és a szellemi lények tiszteletben tartása mellett távol tartja magát tőlük.”

„Ha az ember a napfényt más emberekre akarja fordítani, akkor először is magában kell rá lelnie.”

„Véleményem szerint minden univerzália diszpozicionális. Ha a "törékeny" diszpozicionális, akkor a "törött" is az – gondoljunk csak az orvosra, hogyan dönti el, hogy egy láb el van-e törve vagy sem.”

„A hegedű nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg. Az emberi test is hegedű.”

„Az embernek mozgalmasság kell. Ha nincs, teremt magának…”

„Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létét, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.”