„Eég volt a felhőkből, a hullámokból és az akváriumokból, elég volt a sellőkből és a lágy fuvalmakból, nekünk a föld, a mindennapi élet zenéje kell.”

„Látni, hallani, érezni: vajon nem azt jelenti-e, hogy elhasználunk valamit önnönmagunkból, és meghalunk már egy kicsit? S mi az, hogy élni, ahogy élünk ezen a földön, ha nem halódni szüntelenül, és mindennap eltékozolni egy részét annak az életmennyiségnek, amely bennünk rejlik.”

„Mindenkinek felelőssége van ezen a földön, mindenki formálja azt a világot, amiben él.”

„Az élet, nekünk halandóknak, semmit se ad, kemény munka nélkül.”

„A képet az ember nem gondolja el, és nem rögzíti előre, amíg készül, követi a gondolat mozgását. Készen is tovább változik; annak lelkiállapota szerint, aki nézi. A kép él, mint az élőlény, változik a mindennapi élet követelményei szerint. Ez természetes, mert hiszen a kép csak az által él, aki nézi.”

„Azokat, akik jól oktatják a gyerekeket, jobban meg kell becsülni, mint azokat, akik világra hozzák őket; mert ők csak életet adnak nekik, az oktatók pedig a jó élét művészetét adják át nekik.”

„Eddig volt az élet, a puszta keret, lássuk végre, mit tud adni nekünk, lássuk a Tartalmat.”

„Az élet kerék, egyetlen ember sem képes sokáig fölül maradni rajta. És végül mindig ugyanarra a helyre fordul vissza.”

„A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik! Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!”

„Az élet egy ajándék, és azt a kiváltságot, lehetőséget és felelősséget kínálja nekünk, hogy visszaadjunk valamit azáltal, hogy többé válunk.”