„A történelmi regények divatát a „beszéljünk másról” hangulat hozta létre. Kicsi strucc-írók és strucc-olvasók korát éljük, nem merünk a jelenről írni és gondolkozni.(A regény és a történelem (A Táltoskirály alkalmából)' 1934; 603. o.)”

„A történelmi regényt mi kissé magyar műfajnak tartjuk, hiszen a romantika évtizedeiből kinőve sok kitűnő írónk élte bele magát múlt korok világába. Minálunk született meg a keserű, semmit nem szépítő önkritika, mely sorozatos nemzeti katasztrófáinkért közállapotainkat, társadalmi helyzetünket vette górcső alá.”

„Ritkán írok ételekről: nyilván ösztönös tartózkodás ez, hogy történelmi regényekben nem szívesen idézem nagy barokk vagy reneszánsz lakomák képét.”

„Nincsenek könnyek az íróban, nem lesznek az olvasóban sem. Nincs meglepődöttség az íróban, nem lepődik meg az olvasó sem.”

„Az lenne jó, ha olyan lenne az egész, mint egy bohóctréfa. Termelési-regény”

„Az író, akinek nincs érzéke a társadalmi jogossághoz és jogtalansághoz, inkább adjon ki iskolai évkönyvet a jó tanulók névsorával, de ne írjon regényeket.”

„Az allegória absztrakciókról szóló történet, a regény pedig egyénekről.”

„Hozzámegyek a regényeimhez, és kis novellák lesznek a gyerekeim.”

„Az ókori könyvek az írókhoz szólnak, az újak az olvasókhoz.”

„A leírás az író fantáziájában kezdődik, de az olvasónak kell befejeznie.”