„Sétáltam egy este, az út egyik oldalán terület el a város, a másikon, alattam a fjord. Fáradt és beteg voltam – megálltam, s lenéztem a fjordra. Épp lement a nap, a fellegeket vörösre színezte, mint a vér. Úgy éreztem, hogy egy sikoly tör át a természeten – úgy tetszett, hogy hallom a sikoltást. Megfestettem ezt a képet, a felhőket valódi vérnek festettem. Sikoltottak a színek. Ez lett az Életfríz Sikoly című képe.”
Forrás: Kristó Nagy István, 90. old.
Hasonló idézetek
Önarckép almával című festményéről
Forrás: A mi Nagy Imrénk, Csíkszeredai Kiadóhivatal, Alutus Nyomda

„A versenyzés a véremben van, a lényem, az életem része, és minden másnál fontosabb számomra.”


A legújabb felfogás szerént az ember csak mint a nagyszerű természet egyik lénye tűnik fel, a legmagasabb az állatok hosszú sorában, semmi más.