„Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. Az ember sajnos olyan, mint a fagyöngy: életének mindig egy idegen élet az ára…”

„A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.”

„Mennyi hasonlóság, mennyi rokon vonás két idegen élet között! Nem! Nem születünk életidegennek; az élet idegenedik el lassanként tőlünk, nem mi tőle, és akit az élet tett idegenné, miért is bíbelődnék idegen életekkel?”

„Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk.”

„Soha életemben nem irigyeltem egy olyan embert, aki könnyű életet élt; De sok olyan embert irigyeltem, akik nehéz életet éltek, de jól vezették eletüket.”

„Nem ismerek lényeket, akiknek méltósága haragosabb, mint azoké, akik reggeltől estig a leglaposabb életet élik.”

„… éppen az óvatosság követeli meg, mint sajnos oly gyakran, az élet kockázatát.”

„Az élet egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran rossz oldalon.”

„Egyetlen emberi lény élete többet ér, mint a világ leggazdagabb emberének minden vagyona.”

„Az emberi lények nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk világra hozza őket, hanem... az élet arra kötelezi őket, hogy újra és újra megszüljék önmagukat.”