„Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk. Később, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságra leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?”

„Vajon mit akart velünk a természet, amikor úgy rendezte, hogy néhány év alatt, mindjárt kezdetkor kiégjünk, és azután csak a hamvakat őrizzük egy életen át?”

„Ha valaki nem olyan, amilyennek mások szeretnék, hogy legyen, a többiek dühösek lesznek. Úgy tűnik, mindenkinek világos elképzelése van arról, hogyan kellene másoknak élniük az életüket, de a sajátjáról senkinek sincs.”

„Az élet egy betegség, testvér, és a halál már a születéskor elkezdődik. Minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás a haldoklás egy pillanata - egy kis lökés a vég felé.”

„Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.”

„Az ember életének addig van értéke, amíg értéket tulajdonít mások életének.”

„Minden ember, ki a maga tulajdon életével nem gondol, mindig ura lészen mások életének.”

„Fontos, hogy segítsünk másoknak, nem csak az imáinkban, hanem a mindennapi életünkben. Ha pedig nem tudunk másoknak segíteni, a legkevesebb amit tehetünk, hogy óvakodunk attól, hogy ártsunk másokat.”

„Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt.”

„Mást mondok neked: nincs születése egynek sem az összes
halandók közül, sem rettenetes halálú vége,
hanem keveredés létezik csupán és átalakulása a keveredetteknek,
Ezekre alkalmazzák az emberek a születés nevet.”