„Miért van az, hogy ha mi beszélünk Istenhez, akkor imádkozunk, de ha Isten beszél hozzánk, akkor tudathasadásunk van?”

„Egyszer megkérdezték Voltaire-től, megbékélt-e Istennel. „Köszönni köszönünk egymásnak” - válaszolta a filozófus - „de nem beszélünk egymással”.”

„Isten nem hisz a mi Istenünkben.”

„Minden ami van, Istenben van és semmi nem létezhet és nem fogható fel Isten nélkül.”

„Szilárd meggyőződésem, hogy Európa nem Istent, vagy a kereszténységet képviseli, hanem a Sátánt. És a Sátán legnagyobb diadala, ha Isten nevével az ajkán jelenik meg.”

„Nem azon aggódom, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e; legnagyobb aggodalmam az, hogy Isten mellett álljak, mert Istennek mindig igaza van.”

„Ha nem volna Isten, fel kellene találni.”

„Azonosulnak Isten hatalmával, és azt hiszik, maguk is istenek. Ebben gyökerezik az őrültségük. Mindegyikből egy archetípus lesz, annyira betegesen megnőtt az egójuk, hogy már nem is tudják meddig tartanak ők maguk, és hol kezdődik az Isten. Ez nem büszkeség vagy önteltség, ez az ego végsőkig való tágítása. Összemosták ki az, aki imádkozik, és ki az, akihez imádkoznak. Nem az ember falta fel az Istent, hanem az Isten az embert. Nem értik meg, hogy az ember tehetetlen. Gyenge vagyok és jelentéktelen, a világegyetemen nem hagyhatok semmilyen nyomot. Mert ügyet se vet rám, látatlanul élem le az életemet. És ebben mi a rossz? Hát nem jobb így? Hiszen halállal lakolnak azok, akikre az istenek felfigyelnek. Maradj jelentéktelen, és nem lesznek rád féltékenyek a hatalmasok.”

„Ha van Isten, az ateisták okvetlenül meg fogják tudni, hogy tévedtek. De ha nincs Isten, az istenhívők sohasem tudják meg, hogy nem létezik.”

„Ami vagy, az Isten ajándéka számodra, amivé válsz, az az ajándékod Istennek.”