„Aki szarvasgombát mond, nagy szót ejt ki, mely szerelmi és ínyenc emlékeket ébreszt az alsó szoknyát viselő nemnél és ínyenc és szerelmi emlékeket a szakállt viselő nemnél. Ez a tisztes megkettőztetés onnan ered, hogy ezt a kiváló gumót nemcsak pompás ízűnek tartják, hanem azt hiszik róla, hogy fokozza azt az erőt, melynek gyakorlását a legédesebb gyönyörök kísérik.”

„Az élet több mint hozzájárulás egy választáshoz. Az ember ritkán választ. Igent vagy nemet csak a részére adott lehetőség szerint mond. Az ember egyedüli szabadsága az, hogy hagyja dagadni a vitorlát, vagy bevonja azt. A szél nem mi vagyunk.”

„A gyakorlás az út a tökéletességhez, de senki sem tökéletes, szóval minek gyakoroljunk?”

„Ha szót akarok érteni valakivel, az előzőleg rendelkezésem-re álló idő egyharmadában önmagammal foglalkozom, s azzal, hogy mit fogok mondani neki – kétharmadában pedig róla gondolkozom, s arról, hogy mit mond majd ő.”

„Abból a szempontból tényleg lehetetlen nyelv a magyar, hogy nem foglalja magában a nemeket. Olyan ez néha, mintha egy sűrű titokra ügyelne. Mint a vígjátékoknak az a bizonyos rezonőrje, a bizalmas barát, a harmadik, aki jól ismeri a szeretõk titkát, de mélyen hallgat, amíg csak a körülmények szóra nem bírják.”

„Többet mondhat el az emberről azáltal, amit másokról mond, mint azáltal, mit mások mondanak róla.”

„A mondat, melyet Kádár 1961 decemberében fogalmazott meg, így hangzik: " Aki nincs ellenünk, az velünk van."”

„Az írás nemcsak egy gondolat kifejezése, hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén.”

„Hogy lehet, hogy ha rólunk van szó, akkor abortusz, ha pedig csirkéről, akkor rántotta?”

„Hogy vágyunk valakire, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél. Ráakadunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem bírjuk többé elhagyni, mindig kell nekünk, s újra meg újra megkívánjuk. Húsának a hamva az, ami ez a gyógyíthatatlan szerelmi bajt előidézi. S még más valami is, ami megmondhatatlan: testének a lelke.”