„Ezerszám láttam oszló bölénytetemeket […] melyeket a fehér ember […] az elhaladó vonatból terítette le. […] nem értem, miként lehet az a füstölgő vasparipa fontosabb a bölénynél, amelyet mi csupán azért ejtünk el, hogy életben maradjunk. Mit ér az ember állatok nélkül?”

„Hiszen igaz, hogy a művész szellemileg egyre magasabbra tör, de az ember maradjon a háttérben. Öröme csupán a munka legyen.”

„Hitvány, milyen puhány - így küzdöttem még eszemmel -,
mily szégyelni való nagy nevével is az ember!
Itthagyni életet, mindent mi fájhatott,
ti tudtok már csupán, fenséges állatok!”

„Egyetlen emberi lény élete többet ér, mint a világ leggazdagabb emberének minden vagyona.”

„Ahhoz, hogy megértsük egy ember szívét és elméjét, ne azt nézzük, hogy mit ért már el, hanem azt, hogy mire törekszik.”

„Ezek a négerek a fehér ember fáradhatatlan talpnyalói: ezek a „kiválasztott” négerek fehérebbek a fehérnél, jobban gyűlölik a fekete embert, mint maguk a fehérek.”

„Embernek akkor nevezhetjük magunkat, ha felismerjük ezeket a hiányosságainkat, és meglátjuk másban is. Meglátjuk, és nem eltiporjuk, megalázzuk, megszégyenítjük embertársainkat – hanem felemeljük, ha már elesett és le is poroljuk a kabátját. E tulajdonság nélkül nem hogy embernek nem nevezhetjük magunkat, de az állatok sorába sem férünk be. Vagy tévednék? Szóljanak, ha láttak már kutyát, melynek törött lábán vagy éppen hiányzó fülén hahotázott éppen egy fajtársa…”

„Ha az ember életében nincs egy vízió, mely után vágyakozhat, melyet valóra”

„Azok az emberek, akik az életet csak puszta szórakozásnak tekintik, nem értik a lényegét.”

„A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátosságait.”