„Egyedül a demokratikus köztársaság az az államforma, amelyben a Magyar Közösség céljai elérhetőek.”

„Az a természetes közösség, amelynek a szolgálatába szegődtünk, a magyar nép. […] Az magyar érzelmű, aki a magyar parasztot nem gyarmati benszülöttnek nézi, hanem benne saját fajtáját tiszteli.”

„Az egyke a magyar hara-kiri.”

„Mert ha igaz, hogy a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz, úgy igaz az is, hogy a köztársaság, amit építünk vagy magyar lesz, vagy nem lesz. Mert ha magyarellenes lesz, vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”

„Azt várják el a magyar polgárok a magyar vezetőktől, hogy találják meg, dolgozzák ki, kovácsolják ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális állam és a liberális demokrácia korszaka után – persze a kereszténység, a szabadság, az emberi jogok értékeit tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget.”

„Az egyén illeszkedjék bele abba az emberi közösségbe, amibe a sorsa rendelte, és annak az érdekeit önzetlenül szolgálja.”

„Egy barát egy életen át sok; kettő rengeteg; három aligha lehetséges. A barátsághoz szükség van az élet bizonyos párhuzamosságára, a gondolatok közösségére, a célok versengésére.”

„Látnunk kell, hogy a cél, amelyre törekszünk, az egy békés társadalom, egy olyan társadalom, amely képes a lelkiismeretével élni.”

„Amikor tisztességes és jó emberek – szilárd jellemű emberek – összefognak egy nagy cél érdekében, amelyért lelkesednek, és amelyért készek bevetni energiáikat, az eredmény lélegzetelállító lehet.”

„s igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát. A közösség (…) a közjó és az igazságosság szellemében. Mit jelent a másik oldal? Az egyén parttalan szabadságvágyának a kibontakozását kell segíteni, nem kell a közösség, önmegvalósító, mai szingli életforma, az az igazi. Nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet a fiúk, a lányok nyakába fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy techno. Elgondoltam ezt a két képet, két világ. Döntenünk kell a két világ között. Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másik pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosság-kép is aposztrofálható (…)”