„Néhány sor az ötvenes évekből. Jegyzetek. Addig soha nem jegyzeteltem le semmit. Maga a novella a jegyzet. Azok a kusza, vázlatos novellák. Vagy ahogy egy kritikus írta: M. I. a regénye helyett a jegyzeteit küldte a nyomdába. De akkor már régen nem küldtem semmit sehova. Akkor… azokban az években. Csak ez a notesz fogadta be írásaimat. Ha mégis le akartam kaparni valamit abból, amit láttam, hallottam, álmodtam. Egy arcot, egy mozdulatot, egy házfalat. Mindezt gyorsan, észveszejtő sebességgel. Hiszen talán ez az utolsó lehetőség.”

„Pályafutásom során úgy gondoltam, hogy soha nem akarok konkrétan sehova sem eljutni. Csak érdekes emberekkel akartam érdekes projekteken dolgozni.”

„Hozzámegyek a regényeimhez, és kis novellák lesznek a gyerekeim.”

„A regény írásnak a legnehezebb része a regény befejezése.”

„Uramisten! Az életem pont olyan, mint a novelláim és a regényeim… PKD valamelyik könyvének főszereplője vagyok!”

„Az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha ez ember semmiképp sem adja fel.”

„Az élet nem csak abból áll, hogy növeljük sebességét.”

„A vékony jégen való korcsolyázás során a biztonságunk a sebességünk.”

„Írd le ceruzával terveidet, és add Istennek a radírt.”

„Ha minden nap egy kicsit aggódsz, elveszítesz pár évet az életedből. Ha valami nincs rendben, akkor hozd helyre, ha teheted. De tanulj meg ne aggadolmaskodni: az aggodalom soha nem oldott meg semmit,.”