„A napsugarak csintalan gyerekként szaladgáltak a fák között, el-elbújva, futkározva az erdőben. A friss, reggeli égbolton egyetlen felhő sem sétált, a Nap uralkodóhoz mérten járatta tekintetét a Földön, rendre utasítva elkószált sugárgyermekeit.”

„Ember, akinek minden nap friss gondolata van.”

„Felhők más napoktól úszva érkeznek az életembe, hogy ne esőt hullassanak vagy viharokat hozzanak, hanem azért, hogy színesítsék a naplementét.”

„Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.”

„Nem ismerjük föl azokat a napokat, amelyek megváltoztatják az életünket.”

„Az inkvizíció feladata az volt, hogy üldözze az eretnekséget és irtsa ki a szakadárokat, akik arra a sátáni gonoszságra vetemedtek, hogy másként mertek gondolkozni, mint az uralkodó egyház, s azzal forradalmat lázítottak a fennálló társadalmi rend ellen.”

„Az emberek a levegőben vagy a vízen járást csodának tartják. De én úgy hiszem, hogy az igazi csoda a földön járás. Minden nap találkozunk csodákkal, amiket fel sem ismerünk: a kék ég, a fehér felhők, a zöld levelek, egy gyermek fekete, kutató szemei - a saját szemeink. Ezek mind csodák.”

„A napban mely világra kel, oly biztos vagyok mint tebenned - Ő hozza a földet világra.”

„A végén minden rendben lesz. Ha valami nincs rendben akkor nincs vége.”

„Talán csak fekszünk valahol, és végiggondoljuk az életet. Nem teszünk meg egy lábnyi távolságot sem, nem töltünk egyetlen percet sem távol az anyag-testünktől, csak gondolatban szeretünk, sírunk, sétálunk, nevelünk gyereket, játszunk a kutyával… S mi van akkor, ha még testünk sincs, csak fénygömbök vagyunk a Játékmester univerzumában? Fénygömbök, energiagombócok, akik szabadidejükben elképzelnek maguknak egy életet, és gondolataikkal „lejönnek” a Földre – ami lehet, hogy ugyancsak elménk szüleménye. Egyszer mindannyian megtudjuk, melyik víziónk az igazság.”