„A négereknek igenis megvan az okuk arra, hogy bojkottálják a hadba vonulást. Miért menjünk el valahova, hogy meghaljunk egy olyan demokráciáért, amely egy, néhány órája partra szállt fehér bevándorlónak több jogot biztosít, mint a négyszáz éve véres verejtékkel szolgáló négernek?”

„És száll az idő, és száll az idő, és szállnak az évek, száz év, kétezer év, és zúgnak a távoli partok, zúgnak a kis meg a nagy kikötők, mert nagy a hír, ami hírlik: nincs Ilion csupakő peremén csak szürke ebeknek sokasága és senki kívülük. Járnak a szürke kutyák, hegyes orruk zöld holdra meresztik, hosszú sírással sírnak, mert senki a parton nincs kívülük, csak a csend meg a kő meg a por a magánnyal. És aki arra halad, hogy tudná, mit takar itt el, mit fed a por, miféle nyomot, két talp puha rajzát.”

„Személyes barátom, de minden jogunk megvan ahhoz, hogy ne értsünk egyet egymás barátaival.”

„Minden okunk megvan azt remélni, hogy Németország és a Szovjetunió vérben megszilárdult barátsága töretlen lesz.”

„Egy olyan nemzet, amely évről évre több pénzt költ a katonai védelemre, mint a társadalmi felemelkedést szolgáló programokra, közeledik a szellemi halálhoz.”

„Akkor még nem akartunk semmi többet, nem képzeltük el, hogy mi lesz a Fidesszel öt év múlva, húsz év múlva meg pláne, csak azt akartuk, hogy elismerje az akkori hatalom a jogunkat arra, hogy szabadon szervezkedhessünk.”

„Az emberek tisztelik a halált, mert azt vélik, mégpedig joggal, hogy ha meghalni tiszteletre méltó dolog, akkor mindegyiküknek megvan a biztosítéka arra, hogy legalább ebben az egyben tiszteletre méltó lesz.”

„A család jelenlegi kultuszát kiváltó legkényszerítőbb ok kétségkívül abban keresendő, hogy a bürokráciának szüksége van a kapcsolatok szilárd hierarchiájára, valamint a tekintély és a hatalom támpontjaként szolgáló negyven millió családi otthon által kordában tartott ifjúságra.”

„A különbség a demokrácia és a diktatúra között az, hogy a demokráciában előbb szavaznak, aztán parancsolnak; a diktatúrában pedig nem vesztegetik az idejüket szavazással.”

„Krapp: Ma harminckilenc éves vagyok, szilárd, mint egy híd, kivéve régi gyengémet, s minden okom megvan rá, hogy azt higgyem, értelmileg is kis híján a… (habozik) a hullám tarajára értem.”