„Miként vásárolható meg az égbolt vagy a föld melege, vagy az antilop szökellése? Miként adhatjuk ezt el neki - és miként vásárolhatja ezt meg? Vagy talán azt tehet a földdel, amit akar, pusztán azért mert a rézbőrű ember aláír egy darab papírt, és átadja a fehérembernek? Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét, és a víz csillogását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg? Visszaadhatja a pénze a bölények életét, ha már az utolsót is leterítette?”

„A pénz nem tesz minket emberré, csak leleplez minket.”

„Ki hát a nagyobb bűnös, erre feleljen, az-e aki kölcsönképp is megszerzi a pénzt, ha szüksége van rá, vagy az, aki akkor is oroz, ha azt sem tudja, mihez kezdjen a lopott pénzzel?”

„Meg kell találnunk a bátorságot, hogy NEM-et mondjunk azokra a dolgokra és emberekre, amelyek nem szolgálnak minket, ha újra fel akarjuk fedezni önmagunkat, és hitelesen akarjuk élni az életünket.”

„Ha a művészetemnek semmi köze az emberek fájdalmához és bánatához, akkor mire való a "művészet"?”

„Ha valamely embernek érdemei vannak, mire való az, hogy kitüntessék? De ha nincsenek, akkor kitüntethetik, mert az tekintélyt ad neki.”

„Ezerszám láttam oszló bölénytetemeket […] melyeket a fehér ember […] az elhaladó vonatból terítette le. […] nem értem, miként lehet az a füstölgő vasparipa fontosabb a bölénynél, amelyet mi csupán azért ejtünk el, hogy életben maradjunk. Mit ér az ember állatok nélkül?”

„Isten olyan, mint meleg tejben a cukor: ott van, de nem látod; minél jobban keresed, annál kevésbé találod.”

„Minek komolyan venni az életet, ha az élet egy képzelt kaland, amiből sosem kerülünk ki élve.”

„Azért vagyunk itt, hogy nevessünk az esélyeken, és annyira jól éljük az életünket, hogy a halál remegni fog, ha majd el kell vinnie minket.”