„Egy csók pecsételte meg az új jövőmet. Gala lett életem sója, a jelzőtüzem, a hasonmásom, ő lett én.”

„Nem lehet „élethazugság” nélkül élni – hirdette Ibsen. De közben csendesen, szinte szótlanul beismerte, hogy „élethazugság”-gal sem lehet. (…) Mert senki sem felnőtt addig, amíg hazugsággal igyekszik enyhíteni életét.”

„Így egy csókkal meghalok.”

„Változtasd meg az életed még ma! Ne kockáztasd a jövőt, cselekedj most, késedelem nélkül!”

„Egy legális csók sosem olyan jó, mint egy ellopott.”

„Egy csókban mindent tudni fogsz, amit nem mondtam el.”

„Mert a világ siet s most kerül dülőre: érdemesek vagyunk életre s jövőre?”

„A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet.”

„Nem készíthetnek érvényes terveket a jövőre nézve azok, akiknek nincs képességük a mostani életre.”

„Megcsókoltam a homlokát, mintha abban reménykednék, hogy lesimíthatom a ráncokat, amelyek egyre jobban eltávolították tőlem, a szűkös otthonunktól, s a közös emlékeinktől; mintha azzal a csókkal becsaphattam és rávehettem volna az időt, hogy tűnjön el, és jöjjön vissza máskor, egy másik életben.”