„A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.”

„Tartsd a szemed a csillagokon, a lábad pedig a földön.”

„Veszélyes dolog kilépni az ajtón […]. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.”

„Nekik (a szüleimnek) és a barátaimnak köszönhetem, hogy két lábbal állok a földön, nem szálltam el, és a valóságos világban élek.”

„Ha esik az eső, minden bevonalkázolódik: a bútorok, az arcod, az ablak, a háztető, a fák. Ha esik az eső, lecsurognak a hegyek, és odaömlenek a lábad elé.”

„A lény az ágyam alatt, ami arra vár, hogy elkapja a bokámat, nem létezik. Ezt tudom, és azt is tudom, hogy ha vigyázok, hogy a lábam a takaró alatt maradjon, akkor soha nem lesz képes megragadni a bokámat.”

„Négy láb jó, két láb rossz.”

„Soha ne félj felemelni a hangod az őszinteségért, az igazságért és az együttérzésért az igazságtalanság, a hazugság és a kapzsiság ellen. Ha az emberek a világ minden tájáról megtennék ezt, megváltoztatnák a földet.”

„A lábam az egyetlen kocsim.”

„Azok a 'gyakorlati emberek', akik mentesnek vélik magukat minden szellemi befolyás hatásától, rendszerint valamelyik rég elhunyt közgazdász rabszolgái. Magas állásokat betöltő őrültek, akik hangokat hallanak a levegőben, hajdani könyvmolyoktól kölcsönözték rögeszméik magvát… /Általános elmélet, 1936/”