„…elismerem, hogy a francia konyhában van könnyedség, szellem, ötlet, lelemény, pikantéria, de hiányzik belőle az a masszív alaposság, amit a magyar gasztronómia felmutat. A századok által kinyomkodott alaptörvények, hogy a töltött káposzta, az ételek királya (Le a kalappal őfelsége előtt!) mit kíván: „Egy sor füle, egy sor orja, egy sor kövérje, egy sor töltelék.“ A francia konyha experimentál, a magyar konyha a maga biztos vágányából egy vonalnyival se térhet ki. Az öreg szegedi halász, mikor híres halpaprikását főzi, kóstolgatás közben elrecitálja a regulát: „Habet, saporem, oderem et colorem.“”

„Végső soron nem a kívánt dolgot, hanem a vágyat szeretjük.”

„Csak két tragédia eshet meg egy emberrel élete során. Az egyik az, ha nem kapja meg, amit kíván, a másik az, ha megkapja.”

„Ez a sor divergens, ezért tudjuk majd egyáltalán használni?”

„Nézz végig régi tetteim során:”

„A vékony jégen való korcsolyázás során a biztonságunk a sebességünk.”

„Nem is tudom, kettőnk közül melyikünk írja e sorokat.”

„Az egyetlen kötelezettségünk életünk során az, hogy hűek legyünk önmagunkhoz.”

„Az embert végső soron a tévedései teszik szeretetre méltóvá.”

„Az önkormányzati iskolákban is bevezetendő kötelező hitoktatás nincs napirenden, ugyanakkor az új oktatási jogszabályok megalkotása során fontos szempont, hogy a hittanórákra a tanítási időkeretben kerüljön sor”