„Tündöklő őszi ég, rózsaszín ragyogás vagy”

„Mi a dicsőség?…Tündöklő szivárvány, a napnak könnyekben megtört sugára.”

Petőfi Sándor (1823–1849) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős

„Az élet árnyékainak nagy részét saját ragyogásunk okozza.”

Ralph Waldo Emerson (1803–1882)

„Arcába csapódott gyűrt falevelekkel és véreres szemekkel befordul utcánkba az első őszi reggel.”

Zelk Zoltán (1906–1981) (1906–1981) magyar író, költő

„Isten azért engedi az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.”

XXIII. János pápa (1881–1963) a római-katolikus egyház 261. pápája

„Testünk alá van vetve az égnek, az ég alá van vetve szellemünknek.”

Leonardo da Vinci (1452–1519) olasz/itáliai polihisztor (1452-1519)

„Inkább lennék egy pompás meteor, minden atomom pompás ragyogásban, mint egy álmos és állandó bolygó.”

Jack London (1876–1916)

„Lehet, hogy az egész élet nem más, mint egy nagy illúzió? Mint egy óriásira felfújt, rózsaszín lufi? Mi emberek körülálljuk, és nézzük a Teremtőt, amint fújja, csak fújja azt a lufit, közben süt a nap, mindenki jókedvű, madarak csiripelnek, kutyák szaladgálnak, gyerekek nyújtják kezüket a szétpukkadás előtt feszülő gömb felé. Szivárvány az égen, nevetünk mindannyian, majd egyszer csak egy nagy pukkanás, hulló gumidarabok… eltűnt a szivárvány, elhallgattak a madarak, megálltak a kutyák. Felhő jött és eltakarta a napot. Még egy-két nevetés-foszlány, néhány gyermekkéz, mely megállt a levegőben. Felfelé mutatnak ugyan, de a lufi már semmivé lett. Aztán eltűnünk. A Teremtő pedig máshova ment, egy új, rózsaszín lufival.”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

„Tanúm az üres ég.”

Jack Kerouac (1922–1969)

„Volna csak enyém az ég köntöse”

Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító