„Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!…”

„Az a véleményem, hogy az álmok nem titkolóznak, egyszerűen nem értjük a nyelvüket.”

„A reményeid, álmaid és törekvéseid jogosak. Megpróbálnak felemelni, a felhők fölé, a viharok fölé, csak hagynod kell.”

„Egy gaucsó megkésel egy barna bőrű férfit, a földre dobja, mint valami zsákot, végignézi, ahogy haldoklik és meghal, felegyenesedik, megtörli a pengét, elköti a lovát és komótosan felszáll, nehogy azt higgyék, hogy menekül. Ez egyszer megtörtént, és még végtelen sokszor meg fog történni; a hadsereg elvonult, és csak egy szánalmas késpárbaj maradt: az ember álma része a közös emlékezetnek.”

„Az írás a teljes magány, az alászállás önmagunk hideg mélységébe.”

„A karrier csodálatos, de egy hideg éjszakán nem tudsz hozzá bújni.”

„Ragyogó, hideg áprilisi nap volt, és az órák tizenhármat ütöttek.”

„Nem igaz, hogy az emberek azért nem mennek tovább az álmaik után, mert megöregszenek. Azért öregednek meg, mert már nem mennek az álmaik után.”

„Volt egy gyönyörű álmunk, és ez volt minden.”

„Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét.”