„És hull, hull az eső, paskolva a lehúzott vasredőnyöket, pattognak a bádogcsatornák és zúgnak a tátott-torkú :kanálisok”

„Ha a szeretet, vagy az erőszakmentesség nem a létünk törvénye, minden érvem darabokra hullik.”

„Ez lesz talán a legszebb őszi nap!
Mintha nem lélegeznénk, áll a lég.
Csak szépséges gyümölcsök hullanak,
csak surranásuk hallik szerteszét.

A nagy természet ünnepel ma itt!
Ne zavarjuk a házi szüretet.
Mert ágakról csak az hull most, amit
a napfény szelíd sugara leszed.”

„Feltámad sok már feledett szó, és feledésbe hull sok most kedvelt, ha netán így dönt a gyakorlat.”

„Még ha tudnám is, hogy holnap a világ darabokra hullik, akkor is elültetném az almafámat.”

„A tanács olyan, mint a hó; minél lágyabban hull, annál tovább időzik rajta, és annál mélyebbre süllyed az elmében.”

„Borsószemű öreg eső hulldogál,
zúg a szél, távolban köd lapít.
Levelek ezüst-fonákja fedi már
borzolódó nyárfák lombjait.”

„A tetem lüktetett, mint valami hullám,
És olykor sziporkát vetett,
Mert beszívni vágyta immár a torz hullán
Sokszorozódó életet.”

„Édes a távoli barátok emléke! Mint a távozó nap lágy sugarai, gyengéden, mégis szomorúan hullnak a szívre.”

„Nem bánják, ha a gyár selejtet termel, az árú megrohad a raktárban, és a betegek hullanak, mint a legyek; csak a funkcionáriusok éljenek misztikus lelki közösségben az ideológiával.”