„Mindent, amit nem értünk, ami nem illik bele a gondolatrendszerünkbe, egyszerűen berakjuk a T betűs dossziéba, „tudatalatti” gyanánt, ugye? A huszadik századi isten.”

„Van Isten, hogyne, de nem ért a mesterségéhez.”

„Az illat egy virág történelme.”

„Az istenek többet változnak az embereknél, mert határozatlanabb az alakjuk, és tovább élnek. Van, amelyik javul, amint öregszik; mások romlanak idővel. Egy évszázad sem telik bele, s az istenek felismerhetetlenné válnak.”

„Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni.”

„Ha nem illik, ne tedd. Ha nem igaz, ne mondd.”

„Megértem, hogy az ember válik ateistává vállik, amikor lenéz a Földre. De nem értem, hogyan tud felnézni az égre és azt állítani, hogy Isten nem létezik.”

„A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”

„Az ellentétesre csiszolt illik össze, és az ellenkezőkből a legszebb illeszkedés és minden a viszály által jön létre.”

„Mi az illat? Van, ki rámondja, semmi,
alig érezzük, mikor ellebeg,
s ami benne titkon, izzón remeg,
ha sejtjük is, nincs mód birtokba venni.

Mi az illat? beteg tud rá felelni,
ki kétli, hogy vár még rá kikelet,
s szíve homályos vággyal akar egy
utolsó virulásra kirügyezni.”