„Nem én szenvedek a világban, hanem a világ szenved bennem.”

„Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is.”

„Nem a világból száműztek bennünket, hanem a világba. Mindenütt van napfény és holdvilág, mindenütt vannak füvek, fák, virágok, madarak és emberek. Olykor szebbek és jobbak, mint odahaza.”

„A határhelyzetek – a halál, bűn, változás, a világ bizonytalansága – a kudarc realitásával szembesítenek bennünket.”

„Minden nagy álom egy álmodóval kezdődik. Mindig emlékezz, van benned erő, türelem és szenvedély, hogy a csillagokért nyúlj a világ megváltoztatásához.”

„Lehet, hogy az írók meghívják a szellemeket. A színészekkel és más művészekkel együtt ők azok a médiumok, akiket a társadalom elfogad. Olyan világokat teremtenek, amelyek sosem léteztek. Olyan emberekkel népesítik be a világokat, akik sosem születtek meg. Majd pedig meghívnak bennünket, hogy csatlakozzunk ehhez a kitalált világhoz. És mi csatlakozunk. Igen. Még fizetünk is érte.”

„Nincs szükségünk varázslatra ahhoz, hogy átalakítsuk a világunkat. Minden szükséges erőt magunkban hordozunk. Megvan bennünk az erő, hogy jobbat képzeljünk el.”

„Nem hiszem, hogy a puszta szenvedés tanít. Ha csak maga a szenvedés tanítana, akkor az egész világ bölcs lenne, hiszen mindenki szenved. A szenvedéshez hozzá kell adni a gyászt, a megértést, a türelmet, a szeretetet, a nyitottságot és a hajlandóságot, hogy sebezhetőek maradjunk.”

„Micsoda világban élünk, micsoda világban!”

„Megváltoztatom a világot, a világ megváltoztat engem.”