„Egyvalamit tudunk - azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni -, a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. Talán azt gondolják, hogy az ő tulajdonuk, mint ahogy földjeinket is tulajdonuknak akarják tudni. De ez nem lehetséges. Ő az ember Teste. És a rézbőrű emberrel és fehér emberrel egyaránt könyörületes. Az Ő számára értékes ez a föld. Aki a földet bántja, az a föld teremtőjét sérti meg.”

„Ezek a négerek a fehér ember fáradhatatlan talpnyalói: ezek a „kiválasztott” négerek fehérebbek a fehérnél, jobban gyűlölik a fekete embert, mint maguk a fehérek.”

„Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. […] Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege - egyetlen család.”

„Állat, fa, ember - mind ugyanazt a levegőt szívja. Úgy látszik a fehér ember nem vesz tudomást a levegőről, amelyet beszív; akárcsak a napokon át haldoklóé, az ő szaglása is eltompult, érzéketlen […]”

„Te vagy az egyetlen ember a Földön, aki használni tudja a képességedet.”

„Nem állok a fekete ember oldalán, nem állok a fehér ember oldalán, Isten oldalán állok.”

„Boksz az, amikor sok fehér ember nézi, ahogy két fekete összeveri egymást.”

„Az ember nem adja el azt a földet, amelyen az emberek járnak.”

„Az emberek a levegőben vagy a vízen járást csodának tartják. De én úgy hiszem, hogy az igazi csoda a földön járás. Minden nap találkozunk csodákkal, amiket fel sem ismerünk: a kék ég, a fehér felhők, a zöld levelek, egy gyermek fekete, kutató szemei - a saját szemeink. Ezek mind csodák.”

„[…] a föld a mi édesanyánk. […] Amikor az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le.”