„Egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos. A katonák felkapják a felszerelésüket, és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban. A sötétben nem látni semmit a világon, legfeljebb az előttünk haladó lépteinek halk csoszogása hallatszik. A bakancsunk minden egyes lépéssel súlyosabb lesz, a gyomrunkat kemény kis gubóba szorítja a félelem. Arcunkon a veríték összevegyül a hajnali harmattal, és emlékezetünk sorra felidéz minden egyes meleg, kényelmes szobát, amelyben valaha is megfordultunk.”

„Stefanik reszketni kezdett. Az arca verítékben úszott.”

„Figyeld, hol válik keménnyé a haladás és látni fogod, hogyan haladnak a kemények!”

„Úgy halok meg, hogy nem látom a hajnalt felvirradni hazám felett. Ti, akik láthatjátok, fogadjátok - és ne feledkezzetek meg azokról, akik elestek az éjszakában!”

„Minden, amire valaha is vágytál, a félelem másik oldalán van.”

„A jeges félelem azonban, amely megindult a torkából a gyomrába, elsöpörte minden ellenállását.”

„Mi a fájdalmasabb, egyedül meghalni, vagy gyötrődve látni, hogy veletek hal valaki, akit szerettek?”

„A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.”

„Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét.”

„A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.”