Idézetek az ételről és az italról

„Ha úgy állsz hozzá egy tárgyaláshoz, hogy azt hiszed, a másik úgy gondolkodik, mint te, akkor tévedsz. Ez nem empátia, hanem projekció.”

„Az emberek megfogják a legeladhatóbbnak tűnő pillanatokat az életben és még felpimpelik. Aztán kirakják, hogy irigységet generáljanak a követőikben valami iránt ami valójában nem létezik. Amikor görgeti az ember az Instáját, érdemes fejben tartani, hogy olyan pillanatok gyűjteményét nézed, amik arra vannak kitalálva, hogy te azt érezd: “Neki de jó!”. Valójában, ilyenkor mind a két fél vesztegeti az idejét. Az is aki önként hagyja, hogy kicsalják a fájdalmat, hogy neki miért nem ilyen jó. De az is, aki nem valami igazit ad magának az életben, hanem megelégszik az illúzióval.”

„A beton akarsz lenni, amire a színész rálép. A te dolgod az, hogy biztonságot adj. A te dolgod az, hogy egy jó légkört teremts. A te dolgod az, hogy egészen pontosan tudja, hogy mi a közös cél, hogy nem azért van itt, mert ő ért rá, hanem azért van itt, mert benne hiszek. Az a dolgod, hogy legyen egy koncepció ami végig van gondolva. Az dolgod, hogy ha a forgatókönyv nem elég jó amikor huszadszor írod újra, akkor tépd össze még tízszer. Az a dolgod, hogy amikor írsz, akkor elképzeld, hogy egy színész vagy akinek ez a szöveg a kezébe kerül és olyan igényszinten dolgozd újra meg újra meg újra, hogy az egy ilyen helyzetben is kielégítő legyen a számodra.”

„Ezer nap koszorúz, szél hord, akárcsak
magasra duzzadó tengerhabok.
Hegyek - : körhintán óriáselefántok
öveznek, bimbózó város-magot.
Az utcákon emberi szárnycsapások.
Csodás ország: szerelmesed vagyok,
legtisztább hazát te adtál volt, bizony:
tág s fénylő - : ősparadicsom!

(...)

Imádunk -: egyesítő érzelem!
Ily szürke mondatokban is: "Hűs volt éjjel; s igen,
te szép asszony, hideg voltál hozzánk s cudar."
...Ó, kín-harmónia, mely téged könnyez itt...!
Sír, tombol, ki magáért küszködik!
Dicsértessék tehát, ami egybezár.
Csak soha ördög s pokol! S döghalál!
Imádunk, ó érzés, mely egyesít....”

„Feledni gyakran szeretnélek én,
s mintha bosszút állna feledni-vágyam,
dalomba törsz, s álmomban állsz elém,
s mintha máris megszólalnál te lágyan.

Kit tréfából sem árultam el én,
itt voltál mindig, ha letörten álltam,
erőd lehelted rám a bágyadásban,
s elhagytalak, ha erő szállt belém.”

„Hason heverni dűlőszéleken,
szekérsírást hallgatni órahosszat!
Parasztkunyhó pipázik csendesen,
arcod körül harasztok hajladoznak...

Mi gyönyörűbb, mint eltanyázni így,
az út mentén? A tág mező akárha
feléd hömpölygetné hullámait,
s te szikla vagy, fa, zöld vetések árja.”

„Drága Testvérem, Te már letetted
Fürge tolladat… Le az életet..
A véres zsivaj mögötted maradt.
Csillag porzik már lépteid alatt.
Itt mások ügyét védted lelkesen,
(közben a szived kopott csendesen...)
Most a Te pöröd tárgyalják ott túl:
ítélőhírád csupán egy: az Úr!
Ott más a törvény, más az ítélet...
Szegény Testvér – én nem féltelek Téged!
Megvolt kereszted, megvolt Golgothád,
s tömeg is akadt, mely kővel dobált.”

„Fent a hegyen fénylik az idegosztály.
Tavasszal még te is ott fent napoztál -
s most, mint árnyék lebeg a zárt osztályon:
Hitted-e, hogy Isten így kirostáljon?”

„... a három dolog, amit nem tudok megváltoztatni, az a múlt, az igazság és te.”

„Néha az önmagadhoz való hűség azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a véleményedet. Az éned változik, és te követed.”

„Az, ahogyan az emberek bánnak veled, az az ő karmájuk; ahogyan te reagálsz, az a tiéd.”

„Csinálj, amit akarsz, de ebben az esetben készülj fel arra, hogy mások fognak uralkodni rajtad, nem pedig arra, hogy te fogsz uralkodni másokon... A gyenge országok gyenge embereket szülnek. Mert nem lehetséges, hogy ugyanaz az ország szép gyümölcsöket teremjen, és ugyanakkor olyan embereket is, akik jól tudnak háborúzni.”

„Cigaretta, kis életszellem, te védesz meg önmagam ellen, mert halál a magunkba-zártság, s kóbor füstöd jelképes váltság, melyet a nagyvilágba fújok, ha gyáva magamból kibújok.”

„Jót cselekszel te, jó hír a jussod,
sorsod se romlást, örömet érlel.
Nagy jellem titka szabad virágzás,
közönséges lény gátak közt lépdel.
Mind, aki fennkölt, ott jár, ahol te,
nem száll le, nem tarthat soha Kung-cével.”

„Szabad gondolkodó ember, hogy hiheted, hogy csak te vagy az - itt, hol minden csupa élet? Szabadságod a te erőid közt itélhet, de döntéseden a világ kívül reked.”

„A világot a te példád változtatja meg, nem a véleményed.”

„Miért nem vagyok ott, ahol te vagy.”

„Ha pénz van a kezedben, akkor csak te felejted el, hogy ki is vagy valójában. De amikor nincs pénz a kezedben, az egész világ elfelejti, hogy ki vagy. Ilyen az élet.”

„Múlt éjjel rólad álmodtam. Hogy mi történt pontosan, arra alig emlékszem, csak annyit tudok, hogy folyton egymásba olvadtunk. Én voltam te, te voltál én. Végül valahogy lángra kaptál.”