Idézetek az életről és az emberekről

„Sose magyarázkodj - a barátaidnak nincs rá szükségük, az ellenségeid meg úgysem hisznek neked.”

„Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el, s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésbe hajszolták a népeket. Aki a felebaráti viszonyt az emberek egyik csoportjától, bármilyen meggondolások alapján elvitatja, az magára vonja az ítéletet, hogy adott esetben őt úgy tekintsék, mint „pogányt és vámost”, ami az evangélium nyelvén törvényenkívüliséget jelent.”

„A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint nyugalmas időkben. Az ádáz ellenségeskedés szívet tépő zűrzavarában, mikor a halálgépek félelmetes motollái nemzedékeket tépnek ki az emberiség testéből és sodornak bele az immár ötödik éve sötéten hömpölygő roppant halálfolyamba, amikor az emberiség örök értékei, az emberi szellem nagy lángolásainak, erőfeszítéseinek, hősi és szent fölszabadulásainak emlékei égnek hamuvá és omlanak porba egyik napról a másikra, amikor a vihar ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt, akkor Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze.”

„A tudás lovagának képesnek kell lennie arra, hogy ne csak ellenségeit szeresse, hanem gyűlölje is barátait.”

„Az ember nem lehet elég óvatos ellenségeinek megválogatásában.”

„Utazás közben az ember mindent elfogad; a felháborodás otthon marad. Az ember figyel, hallgat, a legszörnyűbb dolgok is lelkesedésre késztetik, mert újak. A jó utazók szívtelenek.”

„…A létezés egy furcsa, kiismerhetetlen kaland. Nem értem, talán már soha nem is fogom megérteni, hogy miért vagyunk itt a földön, mi hajtja igazán az embert ennek az olykor csodálatos, olykor elrémítő utazásnak a megtételéhez, amit életnek nevezünk. Valójában oly keveset értünk, ismerünk magunkból, a világból.”

„Megállapítottam, hogy nincs biztosabb mód annak kiderítésére, hogy szereted-e az embereket vagy utálod-e őket, mint az, ha velük utazol.”

„Az utazás a bolondok paradicsoma.”

„Az élet egy utazás, nem egy úticél.”

„Az élet egy utazás a tudás határáig, majd egy ugrás.”

„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”

„Az élet folytonos árulás.”

„Térjünk át a vagyonra, az emberi viszontagságok legfőbb okozójara. Ha az összes többi dolgot, ami szorongást vált ki bennünk: a halált, a betegséget, a félelmet, a vágyat, a fájdalmak és fáradalmak elviselését összehasonlítod azzal, hogy milyen kínokat okoz a vagyon, ez utóbbi sokkal súlyosabbnak bizonyul.”

„Ne vedd túl komolyan az életet! Úgysem éled túl.”

„Az élet legnagyobb ajándéka a barátság, és én megkaptam.”

„Harci veszteségeink jelentéktelenek voltak. Embereink 95%-a a harcok után a kegyetlenkedések és az embertelenségek áldozata lett.”

„A legnagyobb kaland, amire valaha is vállalkozhatsz, hogy álmaid életét éled.”

„Amikor az élet megmentése a cél - és az ő osztályukon szinte mindig az élet a tét - Ludmilla Afanaszjeva megingathatatlan véleménye szerint minden más veszteség indokolt.”