„A tartományokon a kardnak fekszik árnya.Az oltár hazudik. Ki császár vagy király ma,esküszik aljasul, szemét se sütve le,gaz esküvel, mitől a lélek visszaretten,oly rettentő, galád, ésszel felérhetetlen.Az ég, a szunnyadó is megdördül bele.…Mártír Poerio, Petőfi és Batthány,népért, jogért ki fog helettetek kiállni?Baudin rongyá szakadt szalagján cenk tiport.Erdők, zokogjatok, gyászoljatok, ti halmok!Hol éden volt a föld, börtönt épít a zsarnok,Velence gálya lett, és Nápoly síri bolt.Arad terén bitó! Palermóban bitófa!Rajtuk megannyi hős, ki vitte szenytül óvaa büszke lobogót, hogy a trón reszketett!Míg Schinderhannesen császárok koronája,a vértanúk szemét hollók vad csőre vájja,és zápor verdesi a drága testeket!”Victor Hugo (1802–1885) francia romantikus költő, regény- és drámaíróGáspár Endre Idézetek verseibőlLélek