William Shakespeare: Aktuális idézetek

„Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk.”

„A pokol üres, és az összes ördög itt van.”

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?”

„Hívd vissza régi, számüzött eszed,
S hessentsd el aljas, rút hóbortjaid.”

„A bolond úgy gondolja, hogy bölcs, de a bölcs ember tudja, hogy bolond.”

„Micsoda szörnyű korszak, amelyben idióták irányítják a vakokat.”

„A szépséget a szem ítélőképessége vásárolja meg.”

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”

„Szállj magadba; Zörgess belül és kérdezd meg szived:
Nincs ott olyan, mint bátyám bűne volt?”

„Beszélj halkan, ha szeretetről beszélsz.”

„A cselekvés ékesszólás!”

„Mivel semmije sincs, semmit sem veszíthet.”

„A meredek dombok megmászásához eleinte lassú tempó szükséges.”

„Nem vagyok köteles megfelelni neked a válaszaimmal.”

„Ó, taníts meg, hogyan felejtsek el gondolkodni.”

„Ami a múlt, az a múlté.”

„Uram, micsoda bolondok ezek a halandók!”

„Ne vitatkozzatok vele: őrült.”

„Mert soha nem volt még egy olyan történet, amely több szenvedést tartogatott volna, mint Júlia és Rómeó története.”