Szerb Antal: Idézetek az emberekről

Szerb Antal volt magyar író, irodalomtörténész. Fedezzen fel érdekes idézeteket a emberek.
Szerb Antal: 52 idézet4 Kedvelés

„(Gilbert Keith Chesterton) …tanulmányaiban félelmetes bőséggel ontja a paradoxonokat és velük annyira bebizonyítja az igazát, hogy az ember már nem is meri elhinni. (Az angol irodalom kis tükre 1929; 235. o.)”

Szerb Antal

Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, I. kötet: Világirodalom

„Vörösmarty képzeletének megszállottja volt – ez a csodálatos benne, és ez a végzete is, ez a megszállott, rettenetes gazdagságú képzelet sodorta az őrület örvényei felé. Képzeletében a mese és a mítosz tündérei, sárkányai és szörnyetegjei oly otthonosak voltak, oly fesztelenül jártak-keltek, mint a hétköznapi ember tudatában a házbér és a fűszeres.”

Szerb Antal

Mindig lesznek sárkányok…, 355. o.
Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, II. kötet: Magyar irodalom

„Mert Thomas Mann a humanizmus híve. Fanatikusa a régi, szép, háború [első világháború] előtti humanizmusnak, bármennyire is ellene fordul a korszellem és az események. Elméleti írásaiban mindig a humanizmust tanította, regényeit a humánum hozza közel a szívekhez, és humanizmusa miatt vállalta az utolsó években a keserű száműzetést. Humanizmusában nincs semmi szentimentalizmus, és kevés a részvét, nem Dickens és nem Gerhart Hauptmann humanizmusa ez. Hűvös humanizmus, és nagyon jól összefér az iróniával és az átlagember csendes megvetésével. … Alapja az emberi méltóság tudata – és a szellemi ember derűje, szelídsége, iszonyodása a harcoktól, mert mérhetetlenül felette áll a szenvedélyeknek, amelyek az embereket kegyetlenségre és vérre ingerlik. Ethosz, ami nem gyökerezik semmi vallásban, érzésben, hanem egyes-egyedül a szellemben. (…)”

Szerb Antal

Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, I. kötet: Világirodalom

„Radnóti költészete kisimult, mint az esti tájak, amelyeknek megszelídülését oly sokszor és oly szépen írja meg… Nem a meggyőződéses pacifista beszél ezekből a versekből, hanem a rémült ember: az életéért és az övéi életéért feljajduló lélek: azért olyan megrendítőek. (Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! 1937; 678. o.)”

Szerb Antal

Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, II. kötet: Magyar irodalom

„A francia nyárspolgár büszke arra, hogy szabadgondolkodó és felvilágosult ember, és vérmérsékletének teljes konzervativizmusával ragaszkodik ahhoz a rögeszméjéhez, hogy ő haladó. A polgári pártok, még azok is, amelyek a legelszántabban védik a nagytőke érdekeit, olyan neveket viselnek, hogy a külföldinek rögtön barikádok jelennek meg a szeme előtt.”

Szerb Antal

Hétköznapok és csodák 1936; 38. o.
Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, I. kötet: Világirodalom

„Az embert általában két dolog szokta mélységesen meglepni: az egyik az, ha valamit egészen másképpen talál, mint ahogy mondják, a másik pedig az, ha valami csakugyan olyan, mint ahogy mondják. (Meleg)”

Szerb Antal

A harmadik torony

„…a verset tartom az irodalom és általában az emberi világ legmagasabb szintjének.”

Szerb Antal

U. az, 157.
Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, III. kötet: Vegyes tárgyú írások

„Ki boldog? Az őrült, a részeg, akit hipnotizáltak, és aki tömegszuggesszió alatt áll. A természetes állapotban lévõ ember elégedetlen. Aki megelégedett, az gyanús. (Treno popolare)”

Szerb Antal

A harmadik torony

„Ha valamiben biztos vagyok, ha maradt még valami, amire azt a komoly szót használhatom, hogy „szent hitem”, akkor az az irodalom elkerülhetetlen, emberileg örök voltában való hit. Hiszem, hogy a legtávolabbi időkben is, az új-zélandi utazón túl, aki oly sokatmondóan mereng a londoni Szent Pál-székesegyház romjain, a technikai utópiák gumiból és villamosságból készült boldogságán és a biológiai antiutópiák tojásból és palackból kitöltött boldogtalanságán messze túl, az utolsó emberig, aki valamilyen irodalmi formulában fogja elzokogni magányát az egyre érthetetlenebb csillagok alatt, mindig élni fog az a valami az emberben, amit, pars pro toto [részt mondva az egész helyett], úgy nevezünk, hogy Irodalom.”

Szerb Antal

Könyvek és ifjúság elégiája 1938. október; 156. o. <br class="br">Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, III. kötet: Vegyes tárgyú írások <br class="br">Forrás: Nyugat, 1938. 10. sz. http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00633/20276.htm

„Pálfordulásokban és önmagam ellen fordulásokban gazdag életemben, – noha nem volt mesterem, akit meg nem tagadtam volna tovább vezető nyugtalanságomban, – nem emlékszem egy korszakomra sem, amikor ne olvastam volna újra és újra Babits Mihály verseit. Mint fiú, egy véletlen, egy kedves osztálytárs által hozzá irányítva, ezeken a verseken át eszméltem rá az irodalomra és arra, ami bennem az irodalomra reagál. Mint fiatal ember az õ hangjára és az õ hangján megszólaló Dantéra figyelve igyekeztem felemelkedni egy idealisztikus világszemlélet purgatóriumos magaslataira és első tudományos kísérletem arra irányult, hogy ennek a hangnak megfejtsem a titkát az irodalomtudomány számomra akkor újszerű módszereivel. Amikor pedig íróvá öregedtem, Babits minden egyes verse úgy érkezett hozzám, mint a hívőhöz a pápai bulla, mint csapattiszthez a fentről jött parancs, mint külországban élő követhez a titkos utasítás. (Babits Mihály összes versei 1937; 474. o. )”

Szerb Antal

Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, II. kötet: Magyar irodalom <br class="br">Forrás: Nyugat, 1937. 10. sz. http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00621/19803.htm

„A legjobban akkor örülök, amikor azt hallom, hogy ismerőseim, legnagyobb meglepetésükre úgy olvassák irodalomtörténeti könyveimet, mint a regényt. Ezt is akartam. Kiemelni az irodalomtörténetet az iskolás porrétegből, eleven valósággá tenni, és ezáltal az emberekbe kedvet önteni ahhoz, hogy ne csak a bestsellereket olvassák, hanem az ún. irodalomtörténeti nagyságokat is. Az irodalomtörténésznek elsősorban propagandistának kell lennie, a régi nagy értékek reklámfőnökének.”

Szerb Antal

Sz. A. e könyv első megjelenése alkalmából tett nyilatkozatának első mondatai, 8. oldal.
A királyné nyaklánca

„A világirodalom nagyjai közt alig akad még egy, akinek oly kevéssé lett volna filozófiája, világnézeti tartalma, mint Shakespeare-nek. … Hamlet nem akar többet jelenteni, mint amennyit szó szerint jelent: egy egyszeri tragédiát, aminek semmiféle tanulsága nincsen. Hogy Shakespeare drámái mögött mindegyre titokzatos és megmérhetetlen mélységeket érzünk, az nem azért van, mintha valami mélységes gondolat rejtőzködnék mögöttük, hanem azért, mert a tökéletes költői forma varázsa, a Shakespeare-darabok páratlan költőisége és drámaisága, feltárja előttünk, ködös sejtelemként, az emberi léleknek, önnönmagunknak beláthatatlan mélységeit.”

Szerb Antal

Az angol irodalom kis tükre, 1929; 190. o.
Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, I. kötet: Világirodalom

„Az író a szellem embere, és nem állhat egy olyan forradalom szolgálatába, amely szellem nélkül való, sőt szellem-ellenes… [A tömeg] …megunta, hogy egy elit-réteg vezesse és magának akarja megszerezni a vezetést. Éppen ezért gyűlöl mindent, ami elit, ami magasabb rendű nála, gyűlöli, tehát elsősorban a szellemet. Ez a tömeg eleve gyanakvással fogadna mindenkit, aki szabatos, világos, élvezetes stílusban tudja kifejezni magát. Ösztönösen ellenségének érzi az intellektuális embert, és ha valaha hatalomra kerül, ki fogja irtani. (…)”

Szerb Antal

Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, II. kötet: Magyar irodalom

„Az író a szellem embere, és nem állhat egy olyan forradalom szolgálatába, amely szellem nélkül való, sőt szellem-ellenes… [A tömeg] …megunta, hogy egy elit-réteg vezesse és magának akarja megszerezni a vezetést. Éppen ezért gyűlöl mindent, ami elit, ami magasabb rendű nála, gyűlöli, tehát elsősorban a szellemet. Ez a tömeg eleve gyanakvással fogadna mindenkit, aki szabatos, világos, élvezetes stílusban tudja kifejezni magát. Ösztönösen ellenségének érzi az intellektuális embert, és ha valaha hatalomra kerül, ki fogja irtani. (…)
A XX. század nagy újítása az, hogy a tömeggel elhitették, hogy a szellem becsapta őket vagy nincs is, vagy ha van, nem ér sokat. A tömeg-ember megkönnyebbülve fellélegzik: „Ha csak műveletlennek kell lenni, azt én is tudok””

Szerb Antal

és készül a nagy leszámolásra. (Az elmaradt viharmadár 1939. augusztus; 36–37. o.)
Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, II. kötet: Magyar irodalom