Sylvia Plath idézet

oldal 5

„Jó tudni, hogy ha valaha is figyelemre van szükségem, csak meg kell halnom.”

„Kérlek, ne várd el tőlem, hogy mindig jó, kedves és szeretetteljes legyek. Vannak idők, amikor hideg és meggondolatlan leszek, és nehéz lesz megérteni.”

„Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.”

„Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok. Nem akarok meghalni, nem.”

„Megpillantok a láthatáron egy kifogástalan, gáncs nélküli férfit, de mihelyt közel kerülök hozzá, rájövök, hogy ez sem az igazi. Épp ez az egyik oka, hogy soha, de soha nem akartam férjhez menni. Dehogyis kellett nekem végtelen biztonság, dehogyis kell, hogy én legyek az íj idege, amely a nyílvesszőt kiröpíti. Változatosságra, izgalomra vágytam, arra, hogy én magam röppenhessek szanaszét, minden irányba, akár az ünnepi tűzijáték rakéta sziporkái.”

„A másoktól irigyelt tulajdonságokat mások is másban keresik.”

„Szerelmem irántad robbanékonyabb, mint bármely ige.”

„Megpróbáltam elképzelni, mi lenne akkor, ha Konstantin a férjem volna. Ez azt jelentené, hogy felkelhetek hétkor, készíthetek neki reggelit, tojást, sonkát, pirítóst meg kávét, pongyolában, hajamban csavarokkal nekiállhatok, hogy elmossam a piszkos edényt és beágyazzak, miután ő már munkába ment, s ha majd hazajön egy mozgalmas, érdekes nap után, várhatom kiadós vacsorával, az estét pedig megint azzal töltetem, hogy mosogatom a piszkos tányérokat, s végül hullafáradtan zuhanok ágyba. Egy olyan lány számára pedig, aki tizenöt éven át színjeleskedett, az ilyesmi sivár és eltékozolt életnek látszott.”

„Választhatok az állandó aktivitás és boldogság, vagy a befelé forduló passzivitás és szomorúság között. Vagy megbolondulhatok a kettő között ide-oda csapódva.”

„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.”

„Az elkeseredett önzés hiú betetőzése, ha úgy akarjuk megsemmisíteni a világot, hogy saját énünket semmisítjük meg.”

“When they asked me what I wanted to be I said I didn't know.”

“There was a beautiful time…”

“My worst habit is my fear & my destructive rationalizing.”

“I thought how strange it had never occurred to me before that I was only purely happy until I was nine years old.”

“I know the bottom, she says. I know it with my great tap root:
It is what you fear.
I do not fear it: I have been there.

--From the poem "Elm", written 19 April 1962”

“I suppose I'll always be over-vulnerable, slightly paranoid.”

“I am myself. That is not enough.”

“Let me not be weak and tell others how bleeding I am internally; how day by day it drips, and gathers, and congeals.”

“How many different deaths I can die?”

“… it wouldn't have made one scrap of difference to me, because wherever I sat - on the deck of a ship or at a street café in Paris or Bangkok - I would be sitting under the same glass bell jar, stewing in my own sour air.”

“I act and react, and suddenly I wonder, ‘Where is the girl that I was last year? Two years ago? What would she think of me now?”

“I also hate people to ask cheerfully how you are when they know you're feeling like hell and expect you to say "fine”

“No, I won't try to escape myself by losing myself in artificial chatter 'Did you have a nice vacation?' 'Oh, yes, and you?' I'll stay here and try to pin that loneliness down.”

“I opened the door and blinked out into the bright hall. I had the impression it wasn't night and it wasn't day, but some lurid third interval that had suddenly slipped between them and would never end.”

“I'm doped and thick from my last sleeping pill.”

“Not being perfect hurts.”

“If only I knew what I wanted I could try to see about getting it.”

“I don't know how long I kept at it…
I felt reasonably safe, streched out on the floor, and lay quite still.
It didn't seem to be summer any more”

“She stared at her reflection in the glossed shop windows as if to make sure, moment by moment, that she continued to exist.”

“It was sometime in October; she had long ago lost track of all the days and it really didn’t matter because one was like another and there were no nights to separate them because she never slept any more.”

“I suppose if I gave myself the chance I could be an alcoholic.”

“I felt dull and flat and full of shattered visions.”

“I am solitary as grass. What is it I miss?
Shall I ever find it, whatever it is?”

“If I didn’t think, I’d be much happier.”

“…I hate myself for not being able to go downstairs naturally and seek comfort in numbers. I hate myself for having to sit here and be torn between I know not what within me.”

“I feel occasionally my skull will crack, fatigue is continuous - I only go from less exhausted to more exhausted & back again.”

“What is my life for and what am I going to do with it? I don't know and I'm afraid.”

“I, to you, am lost in the gorgeous errors of flesh.”

“Talking about my fears to others feeds it.”