Emily Dickinson idézet

oldal 7

„Ha elolvasok egy könyvet, és ettől az egész testem oly hideg lesz, hogy soha nem melegíthet fel semmi tűz, tudom, hogy ez a költészet.”

„A reggel nélküled olyan mint a megcsappant hajnal.”

„Azzal ha nem mondaz semmit, néha elmondasz mindent.”

„A léleknek mindig nyitva kell lennie, készen kell állnia arra, hogy üdvözölje az elragadtatott élményt.”

„A kutyák jobbak, mint az emberek, mert tudják, de nem mondják meg.”

„A barátaim az én "birtokaim"”

„Hozd ide a naplementét egy csészében.”

„Az örökkévalóság jelenből áll.”

„Élni annyira megdöbbentő, hogy alig marad idő másra.”

„A szépséget nem okozzák. Hanem az egyszerűen van.”

„A természet egy kísértetjárta ház - de a művészet - egy olyan ház, amely megpróbál kísértetjárta lenni.”

„Elnézést a józanságomért egy őrült világban.”

“To Whom the Mornings stand for Nights,
What must the Midnights — be!”

“Nature is what we see,
The Hill, the Afternoon—
Squirrel, Eclipse, the Bumble-bee,
Nay—Nature is Heaven.

Nature is what we hear,
The Bobolink, the Sea—
Thunder, the Cricket—
Nay,—Nature is Harmony.

Nature is what we know
But have no art to say,
So impotent our wisdom is
To Her simplicity.”

“New feet within my garden go,
New fingers stir the sod;
A troubadour upon the elm
Betrays the solitude.

New children play upon the green,
New weary sleep below;
And still the pensive spring returns,
And still the punctual snow!”

“The distance that the dead have gone
Does not at first appear;
Their coming back seems possible
For many an ardent year.

And then, that we have followed them
We more than half suspect,
So intimate have we become
With their dear retrospect.”

“Glee! the great storm is over!
Four have recovered the land;
Forty gone down together
Into the boiling sand.Ring, for the scant salvation!
Toll, for the bonnie souls,—
Neighbor and friend and bridegroom,
Spinning upon the shoals!How they will tell the shipwreck
When winter shakes the door,
Till the children ask, “But the forty?
Did they come back no more?”Then a silence suffuses the story,
And a softness the teller’s eye;
And the children no
further question,
And only the waves reply.”

“Drowning is not so pitiful
As the attempt to rise.
Three times, ’t is said, a sinking man
Comes up to face the skies,
And then declines forever
To that abhorred abode

Where hope and he part company,—
For he is grasped of God.
The Maker’s cordial visage,
However good to see,
Is shunned, we must admit it,
Like an adversity.”