Idézetek a könyv

Ártatlan vagyok

„Egy alkotás ne utánozzon semmit, nyújtsa tisztán a maga lényegét”

„Még egyszer végigpásztázta szemeivel a nőt, élvezettel figyelte, ahogy kéjesen tekergőzik a puha szőrmén. Lassan emelkedett fel a tekintélyes bőrfotelból, szemeit mindvégig szeretőjén tartva. Amikor Aleksandra meglátta, hogy a férfi közeledik feléje, elmosolyodott. Cinkos, pajzán mosoly ült az arcára, miközben a férfi nyers öntudatot árasztó tekintetét bámulta. Maksymilian a nő fölé állt. Lábaival közrefogta annak pucér
testét, aztán egy hirtelen mozdulattal felrántotta. Csókolni kezdte a nő nyakát, de csókja csakhamar vad harapásokká erősödött, amitől Aleksandra kéjesen felnyögött.”

„Aleksandra belebizsergett a férfi közelségébe, de igyekezett
mozdulatlan maradni. Nem akarta, hogy Dariusz lássa, milyen veszélyesen vonzónak találja őt még mindig. Ezúttal sem akart engedni az ostromának. Mindössze azt akarta megkapni, amiért jött.”

„Miłosz, a nárcisztikus szépfiú jogász volt, magas, szőke férfi. Az arca mindig tökéletesen simára borotvált, az öltözéke kifogástalan. Imádta az elegáns, drága holmikat, a karórákat szenvedélyesen gyűjtötte, akárcsak a luxus sportautókat. Tartásából, gesztusaiból, egész lényéből eleganciát és magabiztosságot árasztott, éles eszű, hideg fejű, és roppant ambíciózus férfi volt.”

„Barna zakót viselt, alatta fehér inget. Sosem öltözködött feltűnően, sosem igyekezett felhívni magára a figyelmet, a háttérből szerette irányítani a dolgokat.”

„Szeretném, ha az itt elhangzott információkat diszkréten kezelnék.”

„Magritte szerint a művészet idézi fel azt a misztériumot, amely nélkül nem létezne a világ!”

„Egy festmény önmagában nem több egy darab, vakkeretre szögelt lenvászonnál, amelyen van egy adag festékréteg. Egy festmény az érzelmektől, a gondolatoktól, a vízióktól lesz több puszta tárgynál.”

„Aleksandra bundájának oltalmába bújt a március derekát uraló hidegtől.”

„Morawski vett egy mély levegőt. Lassú léptekkel megindult a lány felé. Aleksandra még mindig idegesnek tűnt. Remegett a keze, ahogy a ceruzát fogta, mégis, a férfi legnagyobb megdöbbenésére, a vonalak, melyeket a papírra varázsolt, tökéletesek voltak. Mintha a fizika törvényei nem hatottak volna rá. Mintha a tehetség, ez a különös, megfoghatatlan dolog felülírt volna mindent, még a legelemibb szabályokat is.”

„Sose másolok”

„Világéletében nehezére esett bocsánatot kérni.”

„A ház puritán egyszerűsége a kezdetekre emlékeztette.”

„A kényes szótól kellemetlen érzés futott végig a gerincén”

„Tíz fok alatti levegőhőmérsékleten már felléphet hipotermia.”

„A főfelügyelő feszülten szelte a métereket a kapitányság robosztus épületében. Még mindig Wajda szavai kalapáltak a fülében. Végigmért a kihűlt kávék felett görnyedő kollégákon, és rögtön tudta, mi a helyzet. Még mindig ugyanott tartanak, mint amikor elkezdték.”

„Az alkotáshoz csend kell. El kell csendesedned legbelül”

„Mint tudják, egy igen kényes üggyel van dolgunk – folytatta Kamiński, miközben egy precíz mozdulattal végigsimított őszbe hajló halántékán. Ő volt a legmagasabb férfi a teremben, és ez igen ínyére való volt. – Nem szeretném, ha a nyomozás a testületek közötti rivalizálásba csapna át.”

„Ha én meg akarok szerezni valamit, akkor meg is szerzem.”