„Kívántam sokszor,
bár meg ne ismertelek volna,
ha hangodat nem hallottam volna,
arcodat nem láttam volna,
könnyebb lenne most, tudom,
mégis,
mindig,
újra,
léptedről álmodom.”

„A hangom mindig is ott volt, de szintén ott volt a szórakoztatás, a divat és a külsőségek. Sokszor a művész a külső dolgok viharába burkolózva látszik, és megfeledkezik a legfontosabbról, egy énekes szerves részéről, a hangjáról. Úgyhogy, ez most saját magam újramegtalálása volt mint előadó.”

„Ha egy mély hangot leírok, aztán egy magasabbat, az már emelkedés, ha egy magas hangot megütök, aztán egy mélyebbet, az már süllyedés: az egyik okvetlenül a vidámság, a másik csüggedés…”

„Ha az igazságot akarod, elmondom neked az igazat:
Hallgass a titkos hangra, az igazi hangra, ami benned van.”

„(…) szeretné még egy kicsit érezni a férje szagát. Érezni őt. (…) A szag, az érintés, a hang emléke. A szemüveg, amelyet vezetés közben viselt. Fájni fognak, mégis…”

„Mindannyian tudjuk, hogy a fény gyorsabban halad, mint a hang. Ezért bizonyos emberek ragyogónak tűnnek, amíg nem hallja őket beszélni.”

„A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.”

„Hamm: Ha valamilyen értelmes lény visszatérne a földre, s látna bennünket, vajon nem kísértené meg néhány gondolat?! (Az értelmes lény hangján) Ó, helyes, most már tudom, mi az, igen, látom, mit művelnek!”

„Hová mennék, ha tudnék menni, mi lennék, ha tudnék lenni, mit mondanék, ha volna hangom, ki mondja ezt, mondván, hogy én?”

„A mennyországban járok, ha szólítasz, hárfák hangját és angyalok énekét hallom.”