„Ha a poklok poklát éled át, haladj előre.”

„Akkor pokolra löktek engemet...
és régi lényem kiégettetett.
El nem maradt a kínból semmi sem,
tizenkét évig éltem odalenn.

Örült hatalom elől szökve én
fölriadtam a pokol fenekén.
Izzó vasként füstöltek éveim.
Ó hazátlanság - pokoli kín.

(...)

Ki elszenvedte egyszer e pokolt,
az lángjegyet már rodkadozva hord,
örökre izzik átkos bélyege,
s a hontalanság pokla jár bele.

(...)

Kik nem jártatok poklot még soha,
mit tudhatjátok, mi is a haza?
Ki idegen föld hontalanja volt,
és látta önmagát, hogy haldokolt,

és látta ezt a mása-nincs halált -
az a hazában új eget talált.
Más ember ő - a régi már nem él -
ha a pokolból végre hazatér.”

„Hogyan léphetek előre, ha nem tudom, merre nézek?”

„Hősiesség az, ha az ember a félelmét legyőzve halad előre.”

„Hogy haladhat egy lélek előre, ha állandóan változtatja az irányát?”

„A gyilkosságot senki emberfia nem láthatja előre. Ha előre láthatnánk, nem is történnének gyilkosságok, s minden bizonnyal boldogabb hely lenne a világ.”

„Ha nem törekszel arra, amit akarsz, soha nem fogod megkapni. Ha nem kérdezel, a válasz mindig nem. Ha nem lépsz előre, mindig ugyanott vagy.”

„Ha egy dolog megtörtént, akkor megtörtént. Ne nézz vissza. Nézz előre a következő célod felé.”

„Ha visszatekintünk a múltra, a változó birodalmakra, amelyek felemelkedtek és elbuktak, akkor a jövőt is előre láthatjuk.”

„A képet az ember nem gondolja el, és nem rögzíti előre, amíg készül, követi a gondolat mozgását. Készen is tovább változik; annak lelkiállapota szerint, aki nézi. A kép él, mint az élőlény, változik a mindennapi élet követelményei szerint. Ez természetes, mert hiszen a kép csak az által él, aki nézi.”