„Arcába csapódott gyűrt falevelekkel és véreres szemekkel befordul utcánkba az első őszi reggel.”

„Reggel kibújsz az ágyból – és lehet, hogy ez az utolsó reggeled.”

„A reggel nélküled olyan mint a megcsappant hajnal.”

„Kell egy álom, hogy reggel fel tudj kelni.”

„Légy hajlandó minden reggel kezdőnek lenni.”

„… a városoknak csak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik.”

„Ó, nem úgy értem, hogy jóképű vagy, nem úgy, ahogy az emberek gondolják a jóképűt. Az arcod kedvesnek tűnik. De a szemeid gyönyörűek. Vadak, őrültek, mint valami állat, amelyik a lángoló erdőből néz ki.”

„Ha reggel elveszítesz egy órát, egész nap keresgélni fogod.”

„Nem látni tornyokat. A szem homályos.
Mint villámtól, a tető csupa tűz.
Zuhanó fényt iszik falu város.
Folyóban gyerek ül meztelenül.

Gejzír örvénylik pöcegödörből.
Szenny, hulladék, gőzös zsigerek.
Utcákon villamosok lihegnek.
Falakról zuhannak látomások.”

„Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobában a takarítónő az őrület határát súrolja.”