„Hazám írói, keveset kell írni; tudósai, keveset olvasni, de jól emésztve.”

„Egy író, amint azért kell olvasnom, hogy írjak róla, el van rontva a számomra. Az igazi olvasás naiv, öncélú. Csak az ilyen olvasás szerez örömöt. Hogy sajnálom a kritikusokat! Úgy szeretek olvasni, ahogy a házmester olvas: azonosulni az íróval és a könyvvel. Minden más magatartásról a kém jut az eszembe, vagy a nyomozó. Vagy a hullatrancsírozó.”

„Aki az igazságot akarja, az tudós lesz; aki szabadjára akarja engedni szubjektivitását, az író lesz; de mit tegyen az, aki a kettő között akar valamit?”

„Rowling és Meyer is közvetlenül a fiatalokhoz szólnak. Az igazi különbség az, hogy Jo Rowling egy fantasztikus író, Stephenie Meyer pedig egy fabatkát sem tud írni. Nem túl jó.”

„Az magyar író, aki magyarul ír és író.”

„A kreativitást nem lehet megtanítani, és azt sem, hogyan váljunk jó íróvá. De segíthetsz egy fiatal írónak felfedezni magában, hogy milyen író szeretne lenni.”

„A tudomány csalhatatlan, de a tudósok mindig tévednek.”

„Nincsenek könnyek az íróban, nem lesznek az olvasóban sem. Nincs meglepődöttség az íróban, nem lepődik meg az olvasó sem.”

„Olyan emberekről akarok írni, akiket szeretek, és akiket egy általam kigondolt, fiktív világba helyezek bele, és nem abba a világba, amelyben élünk, mert a mi világunk nem egyezik az elképzeléseimmel. Oké, át kellene alakítanom az elképzeléseimet; lemaradtam, a valósághoz kellene alkalmazkodnom. Soha nem alkalmazkodtam a valósághoz. Erről szól a sci-fi. Aki a valóságra kíváncsi, olvasson Philip Rothot; olvassa a New York-i irodalmi elit kanonizált szerzőit. […] Ezért szeretem a sci-fit, ezért szeretem olvasni, ezért szeretem írni. A sci-fi író nem csupán a lehetőségeket látja meg, hanem a legvadabb lehetőségeket. Nem csupán arról van szó, „mi lenne, ha?”. Arról van szó, hogy „Te jóságos Isten, mi lenne, ha?””

„A mártír vérénél szentebb a tudós tintája.”