„Gyűlölöm őt önmagáért, de megvetem az általa felelevenített emlékekért.”

„Szeretem az emberséget, de gyűlölöm az embereket.”

„Gyűlölöm Versailles-t, mert ott mindenki kicsi; szeretem Párizst, mert ott mindenki nagy.”

„Gyűlölöm, amikor ugyanazon ellenfél ellen kétszer egymás után veszítek.”

„Az emlékek birodalmában minden relatív.”

„Megvetem azokat, akik semmit sem remélnek, és semmitől sem félnek.”

„A legbölcsebben az él, aki megveti kora erkölcseit, míg ő maga azok szerint él.”

„A művészet belül találja meg a saját tökéletességét, és nem önmagán kívül. Nem lehet őt a hasonlóság külső mércéje szerint megítélni. Ő inkább fátyol, mint tükör.”

„Az emlékek olykor pusztítóbbak, mint a puskagolyó.”

„Mert a tétlenségtől te éppúgy félsz, mit a többiek – mint barátod, az orvos, a bankár, színész. Félsz a tétlenségtől, mert akkor eljöhet egy pillanat, amikor egyedül maradsz önmagaddal. Nem mintha ilyenkor gyötrő kérdések ébrednének benned, lelkiismeret, emlékek, vágyak, nem… hanem éppen azért, mert önmagadnak semmi mondanivalója nincs önmagad számára. A horror vacui fog el, ha arra az űrre gondolsz, ami önmagad vagy, a Semmitől félsz, amely benned tátong.”