„A tanács olyan, mint a hó; minél lágyabban hull, annál tovább időzik rajta, és annál mélyebbre süllyed az elmében.”

„Hullong a hó az alkonyaiban,
hogy egyik perc a másba pattan,
hull, hull — egyhangún — szakadatlan;
sziszeg, zuhog, akár a katlan;
tompán a néma házra hull,
zárdákon, csűrökön lapul;
sziszeg, zuhog, akár a katlan
s a temetőkre és sírokra száll le halkan.”

„A közönséges emberi elme egy edény. Megtöltheted jó gondolatokkal vagy rossz gondolatokkal. Rajtad áll.”

„Sztálingózik a hó.”

„Inkább a hó hulljon, mint a legjobbjaink.”

„Ricse-ricse-Beatrice! Hó-rukk!”

„Felkészültünk a télre, de be kell valljuk, hóra nem számítottunk...”

„A gondolataink alakítanak minket; azzá válunk, amire gondolunk. Amikor az elme tiszta, az öröm úgy követi, mint egy árnyék, amely soha nem távozik.”

„Az egyetlen dolog, amit egy jó tanáccsal tehetünk, hogy továbbadjuk.”

„Üzenet a kanadai zöldeknek: mentsétek a fákat: egyetek hódot.”