„Ricse-ricse-Beatrice! Hó-rukk!”

„Hó hull. Piciny, fehér hópehely.
A hulló hó egy kopár fát lep el.

Most a havazás sűrü és serény.
Födi a földet fehér, lenge fény.

Minden tetőn kövér hótakaró.
Takar a hó. Nem fáj a hó, a jó.”

Johannes Robert Becher (1891–1958) német költő és politikus

„Inkább a hó hulljon, mint a legjobbjaink.”

Boncz Géza (1944–2000) magyar író, humorista

„Felkészültünk a télre, de be kell valljuk, hóra nem számítottunk...”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„Üzenet a kanadai zöldeknek: mentsétek a fákat: egyetek hódot.”

Coluche (1944–1986) francia színész, humorista

„A tanács olyan, mint a hó; minél lágyabban hull, annál tovább időzik rajta, és annál mélyebbre süllyed az elmében.”

Samuel Taylor Coleridge (1772–1834)

„A napsütés finom, az eső frissítő, a szél felerősít, a hó felvidít; rossz időjárás tényleg nem létezik, csak különböző jó időjárások.”

John Ruskin (1819–1900)

„Hullong a hó az alkonyaiban,
hogy egyik perc a másba pattan,
hull, hull — egyhangún — szakadatlan;
sziszeg, zuhog, akár a katlan;
tompán a néma házra hull,
zárdákon, csűrökön lapul;
sziszeg, zuhog, akár a katlan
s a temetőkre és sírokra száll le halkan.”

Émile Verhaeren (1855–1916) belga költő

„Nem csillogó, lágy, lassú varázs ez,
a részem ő, mint mondatnak a szó.
Nem erdőtűz, kitartó parázs lett,
úgy vigyázom, mint bérceket a hó.
Zöld selyemháló szövi át,
mint kecses sellőt rejtegető tó,
sok letűnt esőt takar a felhő.
Kabinunknak a szűk kis ablakán,
ki nézeget, már nem elinduló,
csak az örök úton megérkező.
Hófehér hajó,
ringató óceánról álmodó,
tomboló vihartól sem változó.
...”

Jacques Brel (1929–1978) belga származású, francia nyelvű énekes-dalszerző

„Mikor hazám csak rendőrállam,
félgyarmat, félfegyenctelep
-- személyi kultusz korszakában --
egész pokol lett, s emberek
folytak el, mint a hó leve,
s nem csont, test s eszme erdeje
feszült volna az életekben,
akkor az otthont félretettem,
hogy bőröm mentsem s jelenem…
Azóta egyre keresem :
mi lett volna?… De nincsen válasz.
A ember újabb hazát választ
s tökben megkapja ugyanazt :
rendőrt, a rácsot, csak a méret
felpuffadtabb s a vér fehérebb,
a tetvek száma kevesebb.”

Kannás Alajos (1926–1999)