„Egy barát elvesztése olyan, mint egy végtag elvesztése; az idő begyógyíthatja a seb fájdalmát, de a veszteséget nem lehet pótolni.”

„Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.”

„Nincs jobb barát, mint a régi barát.”

„Bénító érzés volt; az érzés, hogy egy hatalmas lyukat vágtak ki belőlem a mellkasomon keresztül, amik tovább dobognak és véreznek, az idő haladásának ellenére. Igazából tudtam, hogy a tüdőmnek még mindig épnek kell lennie, mégis ziháltam, mert a fejem forgott, mintha a próbálkozásaim nem segítenének semmit. A szívemnek is dobognia kellett, de nem hallottam a pulzust a fülemben, a kezeim kéknek tűntek a hidegtől. Befelé dőltem, tartottam a bordáim, hogy egyben tartsam magamat. Küzdöttem a zsibbadtságért, a tagadásért, de az elkerült engem. És mégis, úgy éreztem, hogy túlélhetem. Óvatos voltam, éreztem a fájdalmat - a fájó veszteséget ami a mellkasomból sugárzott, miközben a seb roncshullámai végigszaladtak a végtagjaimon és a fejemen keresztül - de ez kezelhető volt. Át tudtam vészelni.”

„nem gyógyul a seb sehogyan sem;”

„A hatalmon lévő barát elvesztett barát.”

„A halál nem a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ha meghal bennünk valami, de mi tovább élünk. Soha ne add meg magad!”

„A veszteség nem más, mint változás, és a változás a természet öröme.”

„Leginkább a veszteség tanít bennünket a dolgok értékére.”

„A kert mindig veszteségek sorozata, amelyek szemben állnak néhány diadallal, mint maga az élet.”