„Tettem valami olyat tegnap este, ami azt sugallta, hogy épelméjű vagyok?”

„A Véletlen őrült. A Tervszerű épelméjű.”

„Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.”

„A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.”

„Minden holnapomat elcserélném egyetlen tegnapért.”

„Nincs értelme visszatérni a tegnaphoz, mert akkor más ember voltam.”

„Rosszul ismertem a várost, születésem helyét, ahol életem első lépéseit tettem, s aztán az összes többit is, melyekkel oly csúnyán összekuszáltam ösvényeimet.”

„A tegnapi hazafutásokkal nem lehet megnyerni a mai meccseket.”

„Radnóti költészete kisimult, mint az esti tájak, amelyeknek megszelídülését oly sokszor és oly szépen írja meg… Nem a meggyőződéses pacifista beszél ezekből a versekből, hanem a rémült ember: az életéért és az övéi életéért feljajduló lélek: azért olyan megrendítőek. (Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! 1937; 678. o.)”

„Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.”