„Ha egy társadalom, egy kultúra vagy egy jogrend dönt egy élet minőségéről, de nem veszi figyelembe annak vitathatatlan elsőbbségét, akkor az önkény csapdájába eshetünk. Az élet viszont mindig értékes. Akkor is, amikor már nem vonzó, nem egészséges és nem élettel teli. Akkor is egy életről van szó.”
Francesco Moraglia 2
velencei pátriárka 1953Hasonló idézetek
„Jó vagy rossz, az élet az élet; de ezt csak akkor veszed észre, amikor meg kell kockáztatnod.”
„Az élet túl értékes ahhoz, hogy ok nélkül feláldozzuk.”
„Az oktatás egyik célja az, hogy megtanítsák, hogy az élet értékes.”
„Az élet nem igazságos: vannak, akik betegek, míg mások egészségesek.”
Neki tulajdonított idézetek
használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.
Keresztény vagyok!; ford. Lukácsi Huba
