„Nincs az életnek olyan részecskéje, amely ne hordozná magában a költészetet.”

„Minden embernek három élete van: nyilvános, magán és titkos.”

„Nincs egy nagy kozmikus értelem mindenki számára, csak az az értelem van, amit mi magunk adunk az életünknek.”

„Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt.”

„Nagyon kevésre van szükség a boldog élethez; minden magadban és a gondolkodásmódodban rejlik.”

„Radnóti költészete kisimult, mint az esti tájak, amelyeknek megszelídülését oly sokszor és oly szépen írja meg… Nem a meggyőződéses pacifista beszél ezekből a versekből, hanem a rémült ember: az életéért és az övéi életéért feljajduló lélek: azért olyan megrendítőek. (Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! 1937; 678. o.)”

„Életed egy pontján biztosan elveszettnek érzed magad. Ez egy mindenki által ismert érzés.”

„A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget.”

„Merd úgy élni az életed, ahogy megálmodtad magadnak. Menj és hajtsd végre az álmaid.”

„Meghajtom magamat szerelmes szívedhez, / Lehajtom fejem szerény életedhez, / Életem öröme vígságod legyen, / S bánatunk és fájdalmunk is közös legyen.”