„Csak az unalmas emberek ragyognak a reggelinél.”

„Az unalmas ember az, aki megfoszt a magánytól anélkül, hogy társaságot nyújtana.”

„Nevetséges dolog azt állítani, hogy az emberek jók, vagy rosszak, az emberek vagy kellemesek, vagy unalmasak.”

„Unalmas átkozott emberek. Az egész földön. Unalmasabb átkozott emberek szaporítnak. Micsoda horror show. A föld hemzsegett tőlük.”

„Ha az ember felismeri saját természetét, akkor ami fennmarad és ragyog, az a kezdet és vég nélküli, töretlen létezés-tudatosság-íidvösség.”

„Az emberek sohasem őszinték. Nem azért mondanak valamit, mert azt gondolják, amit mondanak; hanem azért, mert azt hiszik, hogy ez az, amit mondaniuk illik. Ez a szokásuk fölöttébb unalmassá teszi őket.”

„Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egy módja.”

„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…”

„Egy tanult ember tudatlan emberek között olyan, mint egy élő ember a halottak között.”

„Az ember barátai az emberi fajnak az a része, amellyel emberi lehet.”