„Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.”

„Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (…) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (…) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes!"”

Müller Péter (1936) magyar író, drámaíró, színházi dramaturg, forgatókönyvíró, előadó

„Az újságok azzal vádolnak, hogy marhaságokat beszélek. Mondok én néktek az övékéből: „A szétdarabolt nő rejtélye teljes marad.”, vagy „Az áldozat gerince alatt golyóütötte lyuk volt.””

Coluche (1944–1986) francia színész, humorista

„Abban, hogy áldozatot hozunk valamiért, maga az áldozat a fontos. Ha az a cél, amelynek szenteljük magunkat, csak hiú ábránd, attól odaadásunk még nem kevésbé valóság; s ez a valóság a legtündöklőbb dísz, amellyel erkölcsi nyomorúságunkat ékesíthetjük.”

Anatole France (1844–1924)

„Aleksandra egyrészt agyrázkódást szenvedett, másrészt sokkot kapott. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk a hipotermiáról sem. Egy egészséges, ruhátlan ember a saját testhőmérsékletét még nulla fok körüli hőmérsékleten is képes egy órán át tartani. Utánanéztem, a gyilkosság éjszakáján nyolc fok volt. Aleksandra valószínűleg órákat bolyongott a szabad ég alatt, a tünetei legalábbis erre
engednek következtetni. Tíz fok alatti levegőhőmérsékleten már felléphet hipotermia. Ilyenkor a szívverés lelassul, a légzés ritkul, és felületessé válik. A szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken. Bágyadtság, álmosság, érzékcsalódás jelentkezik. A vérnyomás leesik. Szívritmuszavar lép fel. A bőr erei összehúzódnak, a kéz- és lábujjak, a fül, orr, az ajkak elkékülnek, elszürkülnek. Az áldozat beszéde érthetetlen lesz,
tántorog, a viselkedése zavarttá, ésszerűtlenné válik.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

„Az ember büszke arra, hogy keresi Istent. Ennek sok útja lehetséges, akár a filozófiai gondolkodás, akár az életvitel, vagy a vallási hagyományok, szokások mentén. Ebben sokszor ott rejlik az ember gőgje: én keresem Istent és majd megragadom, esetleg áldozok neki, teljesítem, amit kíván, hogy jóban legyünk egymással. Látjuk, hogy Isten nem így közelít hozzánk. Sőt, valójában Ő keres bennünket.”

Udvardy György (1960) veszprémi érsek