„Az élet olyan, amilyenné teszed. Mindig az volt, mindig az lesz.”

„Az élet legfontosabb kérdése az, hogy mit teszünk másokért.”

„Olyanok vagyunk, amilyenné a gondolataink tettek minket; ezért vigyázzunk arra, hogy mit gondolunk. A szavak másodlagosak. A gondolatok élnek; messzire eljutnak.”

„Ahol van remény, ott van élet. Új bátorsággal tölt el bennünket, és újra erőssé tesz.”

„Szeretem a családi élet melegét; szükségem van arra a biztonságérzésre, amely abból fakad, hogy egymásért teszünk valamit.”

„Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.”

„Az életet még nem teszi boldoggá, ha hosszú ideig tart. Sőt éppen ellenkezőleg, a hosszú élet, melyből hiányzik a beteljesülés érzése, felettébb unalmas.”

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy színleljünk és ilyen játékokat játsszunk. Azzal akarom tölteni az időmet, hogy olyan emberekkel legyek, akikkel jól érzem magam. Olyan emberekkel, akik boldoggá tesznek.”

„Az ért el igazán sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett, sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét, a szegény emberek bizalmát és a gyerekek vonzódását, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyent ő talált születésekor, aki mindenben a legjobbat kereste, és ő is a legjobbat adta önmagából. Az élete ihletett volt, az emléke áldáshozó.”

„Nehéz elviselni. A Németországot uraló mérgezett atmoszféra felidézése azonban könnyebbé teszi. Könnyebbé teszi, mert az ember valójában semmit nem veszít. Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrámat. Kapcsolatban élek a világgal, és nem úgy tekintek magamra, mint elbukott emberre. /Interjú a New York Times-nak, 1938. február 21. /”