„Kapkodva húzta magára a magas nyakú kötött ruhát, majd összekuszálódott tincsei közé túrt. Elég volt néhány mozdulat, és vállig érő, természetes búzaszőke haja máris tökéletesen keretezte az arcát.”

„A szép mozdulat a szem zenéje.”

Anatole France (1844–1924)

„Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.”

Pilinszky János (1921–1981) magyar költő

„Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt?”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„Lehetetlen objektíven átélni a saját halálunkat, és közben még mindig hordozni magunkban a dallamot.”

Woody Allen (1935) amerikai író, színész, humorista, filmrendező, filmproducer

„Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.”

Benjamin Franklin (1706–1790) amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus, nyomdász

„Egy kecses mozdulattal kitolta maga alól a széket, aztán lassú, magabiztos léptekkel, buján ringó csípővel, arcán kihívó mosollyal megindult a férfi felé. Minden mozdulatából tömény szexualitás áradt. Amikor a férfi hez ért, egyenesen eléje vágott, és szorosan hozzásimult.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

„Nagy gondja nem lehet az embernek, azt tartom, ha közben verset költ.”

Miguel de Cervantes (1547–1616)

„Ha a művészetemnek semmi köze az emberek fájdalmához és bánatához, akkor mire való a "művészet"?”

Ai Weiwei (1957)

„A délután elaludt aztán. Észrevétlenül, mintha bújócskázni akarna. Az este lopva érkezett, még puhábban, csendesebben, mint ahogyan elődje, a délután tűnt el az Idő kérlelhetetlen forgásában. Lassan minden nyugovóra tért, nem mozdult semmi, csak egy kis bagoly úszott csendesen a levegőben. A Hold szégyenlősen – de lehet az is, hogy csak álmosan – húzta szét selymes, puha felhőtakaróját. Lepillantott a Földre, s mivel mindent rendben talált, mosolygott és útjára indította az éjszakát.”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)