„Még él, de harminc éve nincs, aki felpofozza.
Ott ült az íróasztal mögött, mikor behoztak.
Előtte aktacsomó Faludy Gyé nevével.
„Olvasta?””

„A szegény feleségek is arra gondolnak, hogy tízévi, húsz-harminc évi hűséggel legalább annyit megkeresnek, hogy öregkorukra lesz nekik egy férfijuk, aki hálából nem fogja őket kidobni az útfélre.”

„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”

„Keresd mindenben a középszerűséget, még a szépségben is. A kellem nem kopik el úgy, mint a szépség; annak belső élete van, s mindig megifjodik. Egy kellemes és jó asszony harminc év múlva is úgy fog tetszeni férjének, mint az első napon.”

„A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.”

„Úgy gondolom, hogy egy normális országban négy évenként nem kezdődik újra az élet.”

„Én nem hiszem például, hogy a paradicsomban a kígyó tanította volna meg Évát az almaevésre, de élek azzal a gyanúperrel, hogy Éva tanította meg a kígyót a sziszegésre és marásra.”

„Ütött-kopott bőröndjeink ismét a járdán halmozódtak; hosszabb út állt előttünk. De nem számít, az út az élet.”

„Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él.”

„Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.”