„Emléked ép úgy leng felém,
Mint távol és mesés sziget
Kavargó tenger közepén,
Hol reng az óceán tömény
Dühvel, de fönt a kék eget
Fény űli folyton, tiszta fény
A mosolygó sziget felett.”

„Be jó is látnom, drága lomhám,
ha halkszinü fényt
szép tested tiszta bőre ont rám,
ég csillagaként!

Míg mély hajad zuhongva reng el
s szaga csupa bú,
és árad, mint nagy, kósza tenger,
kék s barna habú,

lelkem mint sajka, hogyha hajtja
friss hajnali szél,
kalandos kedvvel lengni rajta
csodatájra kél.”

„Elhaló fény. Hamarosan nem lesz már minek elhalnia. Nem. Ilyen nincs, hogy nincs fény. Csillagtalan éj hold nélkül. Hajnalig haldoklik és nem hal el soha.”

„Legyen elméd mindig olyan fényes és tiszta mint a hatalmas égbolt, a nagy óceán és a legmagasabb csúcs, üres minden gondolattól. Testedet mindig tartsd tele fénnyel és meleggel. Töltsd meg magad a bölcsesség és a megvilágosodás erejével.”

„Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut.”

„Gyönyörű alkony az ablakon át.

Mennyi fény, mennyi nyomoruság!

Kék árvíz: jön az est.

Meghalnék örömest.”

„A fény”

„…nem érek többet nélküled a holdnál, amely az égbolt éji útjain csak a leszállt nap fényét veri vissza.”

„A fény terjesztésének két módja van: gyertyának lenni vagy tükörnek, amely visszatükrözi a gyertya fényét.”

„Kevésbé veszélyes fény nélkül.”